Ennek a bejegyzésnek már jó rég meg kellett volna születnie, így az emlékek kicsit megszürkültek már, de azért a lényeg még megvan. Valamikor 2013 tavaszán szükség kezdett lenni hirtelen egy csomó különálló Liferay installációra, meg nem csak Liferay-re. Mivel annyi különálló gépet teljesen értelmetlen lett volna beszerezni, elkezdtem körülnézni a létező virtualizációs környezetek között. Volt egy elég combos (akkori viszonyok között) linuxos szerverünk, teljesen egyszerűnek látszott a virtualboxot felrakni és arra mindenféle vm-eket kreálni és arra felrakni a Liferay-eket.

De ha már virtualbox akkor nézzünk körül mi van még! 

Amikkel kapásból találkoztam:

• virtualbox
• vmware esxi
• proxmox

Ebben a sorrendben próbáltam ki őket.

Virtualbox

Installja teljesen sima ügy, de a képességei eléggé korlátozottak. VM-eket (azaz teljes virtualizációt) tudsz benne csinálni. Desktopon lehet normálisan adminisztrálni, bár találtam rá valami php-s okosságot, nagyjából működött is, azóta akár jobb is lehet. Párszor azért összeborult kernel panic-kal. Desktopra ajánlom.

VMWare ESXi 

Ez tényleg profi cucc, atom megbízható, az otthoni gépemen csak pár hete dobtam ki, évekig elforog tengelyén. VM-eket tudsz benne csinálni, maga a host oprendszer irdatlanul lassú és kényelmetlen. Én Mac-ről használnám, OSX-re nincs (akkor nem volt) kliens, kénytelen voltam windowst bootolni, parallelsben, abban kínlódni, borzasztóan macerás. Ha nem kéne napi szinten VM-eket kreálni meg módosítani akkor jó volna, de így… Ez persze a teljesen ingyenes verzió.

Proxmox

Amikor felraktam először, rögtön jött az „A-HA! feeling“. Na ez jó cucc, legalábbis nekem ez kell. Minimális rendszerkövetelménye 64 bites CPU, 8GB RAM, 1 diszk, tehát egészen minimális. Anno még a 2.3-as verzió volt az aktuális (szerintem ez volt az első használható, ebből a szempontból szerencsém volt). USB drive-ról nem sikerült installálni (azóta sem) valami baja van a device-al, de DVD-ről sima ügy. Kétféle virtualizációt ismer, van benne container (CT) és teljes (VM) virtualizáció is. Más néven openvz és kvm. Nekem igazából a CT-re volt leginkább szükségem, itt egy kernel alatt fut az összes virtualizált környezet, a kernelen kívül minden más szeparált. Emiatt nyilván sokkal barátibban bánik az erőforrásokkal. Nagyon jó, hogy menet közben lehet adni-venni a CPU, memória, diszk, egyéb erőforrásokat.
Azóta tapasztalat, hogy sajna túl könnyű overcommitolni, azaz túlfoglalni egy gépet, és ha elfogy a host gép akkor bizony kínlódás van. Egyetlen komoly bánata van a 2.3-as Proxmoxnak, az pedig a Java appletes konzol, az önaláírt appletet pedig az újabb JVM-ek „nem igazán díjazzák“. Ez azóta szerencsésen megváltozott, az aktuális (3.3-as) verzióban már HTML5-ös ultragyors konzol van, Safari alatt igen szépen hasít.
A Proxmox is igen megbízható darab, közel egy éves uptime-al megy már egész komoly infrastruktúránk (kezdetben 2 majd 3 és most 4 gép van a clusterben). Egyéb kisebb installációk 1 - 2 géppel.
Nem árt hozzá némi linuxos tapasztalat, nem lehet mindent összekattintani.
2.3-ban van pár olyan kernel bug ami hosszabb működés alatt előjön és olykor nyűgös lesz tőle az ember, upgrade ajánlott. 

Értékelés

Virtualbox: desktopra való
VMWare: ha megveszik a licenszet azokhoz a plusz toolokhoz amitől igazán komollyá válik a cucc, akkor jó lehet. És persze ha Windowsról adminisztrálod, mert OSX-ről agybaj.
Proxmox: bármilyen egyéb esetlben jó. Pillanatok alatt lehet vele egy több CT-s tesztkörnyezetet összerakni. Fejlesztőknek is, üzemeltetőknek is bátran ajánlom!
​